A város ahol élünk

Krisztus feltámadt!, de időbe tellett, amíg az emberi szív kiérlelte a maga válaszát: Valóban feltámadt! Jézus feltámadása valóban felülmúl minden emberi elképzelést. Nem múló földi léte hosszabbodott meg ráadás-idővel. Nem is csupán azt bizonyítja, hogy az élet nem ér véget a halállal, hanem belülről változtatta meg az emberi történelmet. A kereszthalállal halt Feltámadottban megmutatkozik az élet valódi értelme és célja. Embermódon élni csak egymással közösségben lehetséges, abban a szeretetben, amely Jézus feltámadása óta végérvényesen részévé lett a történelemnek. A Feltámadott Isten „meleg csendjébe” húzódott vissza, hogy Isten szeretetét visszavonhatatlanul beleáramoltassa a világ „hideg tumultusába". Különös ellentmondásnak tűnik, hogy Jézus Krisztus értünk meghalt és feltámadt, látszólag mégsem változik a világ. Jézus nem megváltoztatta, hanem megváltotta a világot. A meseszerű harmónia meghalt a kereszten, végérvényesen kiderült, hogy a jóság erőszakot szenved, hogy bűnök közepette utópia a „mindig minden rendben legyen” boldogság-elképzelés. Húsvétkor új boldogságfogalmat kaptunk: Az a boldog, aki már Istennel van! A látszólag nem változó világban a változni akaró embert tanítja Jézus a szeretetre. Abban segít, hogy megtaláljuk a kiengesztelődésre áhítozó korunkban a bocsánatkérés és megbocsátás szavait, amelyek egyedül és kizárólag képesek közösséget teremteni minden emberrel. Akik ezt elfogadják, új helyzetet teremtenek a földön, mert mindennapjainkat nem az ököljog és bosszúvágy határozza meg, hanem a türelem erénye, és a remény világító ösvénye.